Asztmás állapotban a légutakat a hörgõ-nyálkahártya speciális gyulladása
miatti duzzanat, és a hörgõk sima izomzatának görcsös összehúzódása
beszûkíti. A nehézlégzést és fulladást a kilégzés nehezítettsége okozza.
Ennek elnyúlása miatt a beteg nem tud friss, oxigéndús levegõt
beszívni.
Az asztmás beteg légútjai túlságosan érzékenyek, és teljesen
hétköznapi ingerekre is asztmás gyulladással reagálnak. Az asztmás roham
közvetlen kiváltó oka lehet virágpor, házipor, illetve a benne lévõ
atkaürülék, állatszõr, füst, hideg levegõ, fizikai terhelés vagy
stressz.
A gyulladt nyálkahártya megduzzad, és nyákot választ ki a légutakba.
A gyulladt légutakban jelenlévõ fehérvérsejtek (hisztamin- és
leukotrién-kibocsájtása) aktiválódása készteti a hörgõk sima izomzatát
görcsös összehúzódásra. A hörgõszûkületet a kilégzéshez szükséges
légköri nyomásnál nagyobb mellkasi nyomás tovább fokozza, ezért nem
tudja megfelelõen kilélegezni elhasznált levegõjét az asztmás ember.
Tünetek
Az asztma klinikai tünetei jól felismerhetõk: rohamokban jelentkezõ
nehézlégzés, amely megnyúlt, sípoló kilégzéssel párosul, fulladás és
mellkasi szorítás. Különösen gyermekeknél a nyak és mellkas tájék
viszketése is lehet az asztma korai jele. Lázzal nem jár.
Nem mindig tipikus tünet, de szintén az asztmára jellemzõ a görcsös,
rohamokban jelentkezõ köhögés, különösen, ha ez aktív mozgás, futás
után jelentkezik. A különbözõ köhögésektõl az asztmás köhögést úgy lehet
elkülöníteni, hogy asztmánál mindig a kilégzés nehezített.
Az asztmás gyulladás hasonló a légcsõhuruthoz, de annál mélyebbre
húzódik, és nem, gyógyul, továbbá hátterében nem mutatható ki kórokozó
vírus vagy baktérium. A hurutos légutakra jellemzõ nyálka tovább szûkíti
a hörgõket.
